Békesség [antikvár]

BÉKESSÉG. Szállja be lelked az élet völgyét, melyen boldogság és szenvedés, reménység és kétségbeesés, jóság és gonoszság, erőtlenség és kegyelem váltakoznak, mint poros országúton az aranyos verőfény és sötétlő felhőárnyék, azután keresd meg, hogy miben rejlik életed múlhatatlan értéke s megmaradó, igaz boldogsága? Talán a vagyonban? Láttam jólétben élőket, kiknek lelkét az elégedetlenség saskeselyűi marcangolták. És láttam szegényeket, kik boldog csendességben éldegéltek. Vagy talán a hírnévben és dicsőségben? Néztem ezeket is, de úgy láttam, hogy a kiváltságosak közül kevesen élik túl önmagukat. Sokaknak neve éltük mécsével együtt kialszik, a többségé pedig még földi életükben a felejtés homályába vész. Talán a tudomány, művészet, szellemi kiválóság, avagy az élet emelkedettsége és hűséges kötelességteljesítése biztosítják az élet értékét és boldogságát? Drága kincsek ezek is, tűzfényük sok világosságot és melegséget hint, de vájjon közülök bármelyik is nyujthat-e múlhatatlan értéket és megmaradó boldogságot?