Békesség [antikvár]

Részlet:BÉKESSÉG. Emlékezzünk az Úr Jézus szavára: Az én békémet adom nektek, nem mint a világ adja, én nem úgy adom nektek. Ez a belső békesség, nyugodt lelkiismeret, kiegyenlített gondolkozás a legnagyobb földi kincs az életben. Az Úr Jézus igaz követői ezzel győzik a világ, a test és a sátán minden zaklatását. Kinn, a világban ezért néznek a jobbérzésűek szent irigységgel a zárdák lakóira, mert érzik a falakból kiáradó szent békességet. Érzik azt a nagy nyugalmat, a lelkiismeret nyugalmát, melyet nálunk a mindennapi élet szennyes hullámai annyiszor felkavarnak és megzavarnak, és ó, hány embernek nincs hetenként egy nyugodt félórája, amikor csend volna az életében; a csend pedig a nyugalom és béke előfeltétele. A világi élet hajszáját a zárdában el sem tudjuk képzelni. Csak azóta, hogy a világiak számára is vannak zárt lelkigyakorlatok, és ezek a jámbor lelkek odavannak a szentgyakorlatok végeztével, hogy mennyire nagyszerű dolog volt, s ha megkérdezzük, akárhány meg sem tudja mondani, hogy mi volt a nagyszerű, aki pedig meg tudja mondani, az mind úgy fejezi ki magát, hogy az a háromnapos csend és egyedüllét, ez az a nagyszerű, amit kinn az életben hiába sóvárogtak.