"Beszélj nekem Istenről..." 1. [antikvár]

Részlet: "Míg az egész teremtett világ a mindenség csodáiról zeng, a környezet valóságos "irtása" megy végbe mindenki szeme előtt: a természetnek, Isten teremtményének pusztítása a Teremtő megcsúfolásaként folyik és szerzője maga az ember, akinek pedig mindenki javára védenie kellene. A természet temploma ma olyan "mint akik a sűrűben fejszét forgatnak, úgy verték szét baltával, kalapáccsal a kapukat" (Zsolt 74,5-6); az ember, akit megrészegít a gőg, hogy uralkodónak érzi magát, és lázba hoz a fejlődés mítosza, felelőtlenül támadja meg a Föld gazdagságát."