Betlehemi láng [antikvár]

Előszó előtt Előszó előtt A karácsonyt számomra nem a színesen villogó égősorok és a csillámporos angyalkák teszik ünneppé. Sokkal inkább a gyertyaláng, a csillagfény, az izzó üstökös. A hamisítatlan, igazi karácsonyt keresem, az őseredeti, „vad" karácson}^. Mit is értek ezen? A „vad" szó Dél-Afrikában vált fontossá számomra. Ott, a vadonban még találkozhatunk a természetessel: ahogy a zsiráfok vonulnak estefelé a füves pusztán át, az oroszlánok rárontanak egy tülkös szarvú antilopra, az elefántok ledöntenek egy fát, hogy elérjék a leveleit, a pingvinek birtokba vesznek egy gondozott kertet, a majmok szemtelenül behatolnak egy házba A „vad" valójában természeteset, eredetit jelent, vagyis olyasmit, ami nincsen átalakítva, nem illeszkedik megszokott világunkba, és ezért meglepő. Szoros kapcsolatban áll az életerővel, amely lényünk bensejéből fakad. Ebben az értelemben elbűvölhet, de félelmet is kelthet.