Csendes percek 2019. július-augusztus [antikvár]

Részlet: Hűséges várakozás Isten azonban nem feledkezett meg Noéról, sem azokról a vadállatokról és jószágokról, amelyek vele voltak a bárkában. Szelet bocsátott Isten a földre, és a víz apadni kezdett. (IMóz 8,1) Nóé és a vízözön története mindenki számára ismerős. Gyakran hallom úgy emlegetni, mint ami Istennek az emberiség iránti mérgét és Nóéval kötött szövetségét is megmutatja. Amikor Nóé Isten parancsára bárkát épít, semmi jele sincs az esőnek. A körülötte élő emberek őrültnek gondolják, de Nóé kitart, türelmesen követve Isten útmutatásait. Amikor a vizek megemelkednek, Nóé, a családja és az állatok bemennek a bárkába. És elkezdődnek a várakozás bizonyára hosszú és ijesztő nappalai és éjszakái. A Szentírás nem mondja el, mit tesz vagy gondol Nóé, mialatt a vihar megszűnésére és a vizek apadására vár, de azt tudjuk, hogy „Nóé úgy is tett mindent, ahogyan az ÚR megparancsolta neki" (IMóz 7,5). Nóé Isten vezetését követte, és Isten megemlékezett Nóéról. Hűségesen várakozni mindig a reménység és az Istenbe vetett bizalom cselekedete. A mostani kiadvány sok szerzője leírja a várakozás, az Isten vezetésének keresése és a reménységhez való ragaszkodás tapasztalatát, amit Isten hatalma és szeretete biztosít. Ezek a hűséges várakozásról szóló történetek engem is bátorítanak, és arra emlékeztetnek, hogy Isten másokat küld, hogy támogassanak minket a várakozásban. A legfontosabb pedig az, hogy Isten megemlékezik rólunk, és velünk van, miközben várakozunk. Miközben a következő hónapokban Isten vezetését keressük és várakozunk, azért imádkozom, hogy ezek a történetek adjanak bátorítást, reménységet és lehetőséget arra, hogy Istenhez közelebb kerüljünk. Lindsay L. Gray, The Upper Room szerkesztő igazgatója