Cseppekből a tenger [antikvár]

Előszó A csepp és a tenger hasonlatát sokan és sokféle képen használják a parányi és a végtelen érzékeltetésére. Olyan, mint a pillanat és a végtelen idő viszonya. A tenger vízcseppekből áll, s nem mindegy, milyenek a vízcseppek. Ha például olajjal szennyezettek, a tenger is olyan lesz. Nem mindegy, hogyan éljük meg a pillanatokat, mert ezekből áll össze az idő: az órák, hetek, hónapok, évek az életünk. Ebben a kis írásban a pillanatokat próbáljuk megragadni, azokat, amelyek legalább egy pici fényt adnak akkor és ott, ahol megélik. Olyan pillanatokat, amelyek felderítik a szomorú arcokat, olyanokat, amikor rájövünk egy jobb megoldásra, olyanokat, amikor „beugrik" egy ötlet, ami megváltoztatja a hozzáállásunkat a dolgokhoz. Olyanokat, amikor teszünk egy pici vagy nagyobb lépést a másik ember felé, és ettől máris szebb lesz az élet. Vagy amikor a másik ember helyébe képzeljük magunkat. A leírt epizódok valóban megtörtént események. Olyan emberek élték meg, akik törekednek arra, hogy örömet, derűt vigyenek a környezetükbe, akik tudnak a háttérben maradni, hogy a másik érvényesüljön, akik elfogadják a másik ötleteit, s nem ragaszkodnak a sajátjukhoz, sőt, lemonda-