"Csodák közt járunk" [antikvár]

2003. MÁRCIUS 18. Nem szabad nem örülünk. Az egyik feladatunk az elfogadás: minden helyzet és minden ember elfogadása. Az értelmünk és az érzelmeink nincsenek mindig szinkronban. Amikor nem érzünk semmit, kételyeink támadhatnak a hivatásunk felől, de ez nem baj. Az Isten hívására kimondott igenünk nem tévedés volt, hanem engedelmesség. Látszólag Jézus is kilátástalan helyzetben volt: ott van tizenkét ember, Ö meg a keresztfán haldoklik - hát mi ez a mű? És Ö mégsem volt elcsüggedve. Nagyobb érdem az, ha az ember nem érez semmit és mégis teszi a dolgát. Az a lényeg, hogy Isten mellett van a helyünk. A többi az Ö dolga. A Szentlélek Isten működése nem látványos. Ad egy belső indítást, egy jó gondolatot, például hogy segítenem kellene valakinek. A gonosz lélek rögtön reagál: „Nincs rá időd. Ö is meg tudja csinálni." Oda kell figyelnünk a lelkek megkülönböztetésére és kérnünk kell, hogy legyen ebben rutinunk.