Dícsértessék! [antikvár]

Nehéz, gondterhes életünkben, melyet nemcsak külső bajok gyötörnek, méginkább belső krízisek emésztenek, csak olyasmit értékelünk hittel s bizalommal, aminek reális valósága van. A tiszta értelmiség megítélése és meggyőződése szerint a magasabb, természetfölötti rend értékei éppen azért felmérhetetlenül nagyok, mert ilyen, a hétköznapi életküzdelemre áldásos erőket sugároznak belénk, ezekkel töltenek el bennünket. Ebben az elmechanizált, agyontempózott világban leghűségesebb, leghatalmasabb barátaink a Lélek könyvei: ia labore requies, in aestu temperies, in iletu solatium = megfáradtságunkban nyugovás, kiizzulásunkban enyhülés, elszomorodásunkban vigasztalás. Talán soha nem kellettek inkább szentkönyvek, mint éppen mostanság. Ebből az igényből, ebből a szükségességből eredt ez a kőnyv is. Első része imádságok bőséges tárháza. Ez a rész oly teljes, mintha önálló imádságoskönyvnek készült volna. Javarészt Szentegyházunk hivatalos imádságait adja ajkunkra s ezek mellett olyanokat, melyek szentatyák, istenes embertestvérek, buzgóságukról híresneves magyar őseink lelkéből fakadtak. Valahány olyan,mint a szent tömjén a parázson: szivünkből Égnek száll és Istent keresi. Imádkozzuk ezeket oly áhítattal, hogy nyomukban leáradjon ránk Urunk kegyes jósága! A másik rész énekek dúsgazdag kincstára. Ezek az énekek felölelik az egész egyházi évet általában s részletesen is. Minden időre, minden alkalomra van itt bő választék.