Édesanyánk az egyház [antikvár]

Édesanyám Úgy tanultam, hogy a könyv elejére előszót illik írni, vagy bevezetőt. Csakhogy korunk olvasóit nem nagyon érdekli egyik sem. Belelapoznak a kötetbe, megnéznek egy-két képet, legfeljebb a hátsó borító szövegéből igyekeznek megtudni, hogy miért is fogott tollat az író Mindezt tudván, úgy gondoltam, hogy Neked mondom el. Édesanyám, hogy ki vagy Te nekem, és miért írok Rólad, Mater Ecclesia! A Gondviselő Isten három édesanyát adott nekünk, keresztényeknek. Egyet, aki életünk első pillanatától vigyázott ránk, kilenc hónapig hordozott méhének drága gyümölcseként; táplált vérével, tejével; megtanított minden szépre, jóra. Imádkozni is O tanított. Mi Atyánkra, Üdvözlégy Máriára. Tőle tudom, hogy van Égi Anyánk is, Szik Mária. És O vitt először a templomba, Kassán abba a gyönyörű dómba, ahol megkereszteltek, O vitt a szentmisére Tőle tudom, hogy a szentségeket is egy édesanya adja, a harmadik, a Mater Ecclesia, Anyaszentegyház Három édesanya, három ^ermekség! Ezért szükségképpen anyás, anyát szerető a keresztény. En is, nagyon. A gyermeki ragaszkodás a legnagyobb kincs. Mondd meg, mennyire szereted Édesanyádat, és megmondom, ki vagy. És ez érvényes mind a három édesanyára. Ez a könyv a harmadik Édesanyáról szól, a Mater Ecclesiáról. Miért? Mert szeretlek, féltlek, védlek. Úgy, mint a felnőtt gyermek, aki nem bírja elviselni, ha bántják az anyját, ha nem értik meg, ha ruháját bepiszkítják. Már pedig most megint ez történik Veled, akinek köszönhetek mindent. Ezért elmondom vallomásomat Rólad. Mindent, amit tudok és hiszek, és amit egy életen keresztül tanultam Tőled. Ott ülök melletted, és tudom, hogy figyelsz minden szavamra, az előszóra is, hiszen Édesanyám vagy. Nekem elég, ha Te figyelsz rám.