Egy magyar missziós Brazíliában [antikvár]

Vannak, akik azért veszik nyakukba a világot, mert kalandvágyók. Vannak, akik azért indulnak útra, mert otthon nincs maradásuk: mert az otthon megszűnt otthonnak lenni. Vannak, akiket szent tűz sürget, akiknek mindenképpen menniük kell - mert ez a küldetésük. Magyar Szervác testvérünk nem volt kalandvágyó - de kalandokat is bőségesen átélt, miután elhagyta Magyarországot. Pannonhalmán lett szerzetes, 1949-ben öltözött be a Szent Benedek Rend ruhájába. Nem volt itthon maradása: a szerzetesrendek feloszlatása lehetetlenné tette, hogy nem-pap szerzetesként Pannonhalmán éljen. De ragaszkodott a szerzetesi közösséghez, ezért indult útra, és talált otthonra sok ezer kilométer távolságban a tengeren túl. Égett benne a szent tűz: helytállni tenni, jelen lenni szerzetesként, szolgálni közösséget, fiatalokat és időseket, tanultakat és iskolát nem ismerőket. Miután 1952 és 1954 között itthon megtapasztalta a munkaszolgálatos katonák sorsát, az 1956 utáni fellazuló határ jelentett számára, hogy külföldre távozzék és vágyai teljesülhessenek: szerzetesként élhessen. Az angliai Ramsgate apátságban rövid időt töltött, majd 1957 végén csatlakozott a Sao Pauló-i magyar alapítású bencés közösséghez.