Egyetemes és református [antikvár]

Előszó A Második Helvét Hitvallás megjelenése négyszázötvenedik évfordulóján, 2016 októberében a Károli Gáspár Református Egyetem és a Kálvin Kiadó tudományos konferenciát rendezett arról a hitvallásunkról, amelynek alapján bennünket, reformátusokat sokáig helvét hitvallású evangélikusoknak neveztek. Egyben előkészület volt ez a konferencia a magyarországi elfogadás idei, kerek évfordulójára is. Ennek a szerkesztett anyagát veheti kezébe most a kedves olvasó. Mind az előadók, mind a hallgatóság közös felfedezése volt, hogy a négy és fél évszázados írás mennyi aktuális, inspiráló és további gondolkodásra indító témát vet fel. Egybecseng ez az aláíró helvét atyák szándékával, akik nem lezárt örökségként tekintették a hitvallást, hanem az előszóban kifejezték köszönetüket és készségüket mindazoknak, akik Isten igéjéből „jobbra tanítanak". Ez nem annyit jelent, hogy a mai teológusnak feltétlenül el kellene vetnie mindazt, amit az elődök örökül hagytak, vagy éppen ki kellene igazítania tévedéseiket, hanem azt a szabadságot fejezi ki, amivel az ő vállukon állva nézhetünk szembe a mi _ ^ korunk problémáival. Ebben éppen azáltal mutatnak példát, ahogyan ők f j.7 maguk a korábbi korok örökségéhez nyúltak, mindent az ige mérlegére '' téve megvizsgáltak, s ami jó és maradandó volt, azt megtartották (vö. IThessz 5,21). A tanulmányok négy téma köré csoportosulnak: a történeti rész foglalkozik egyrészt a Bullingerrel és a hitvallással kapcsolatos kutatás helyzetével, illetve a magyar fordításokkal, amit éppen a jubileumra kiadott új fordítás készítője, Buzogány Dezső professzor írásából ismerhetünk meg. Másrészt azonban azt is láthatjuk, ahogyan a hitvallás sok szálon kapcsolódik az egyetemes keresztyén (katolikus) hitvallási örökséghez. Könyvünk címe is ezt a kettős örökséget fejezi ki: hitünk egyszerre egyetemes és református. Ebbe a történeti folyamatba beletartozik az a kritikai fogadtatás is, amellyel a mai teológus viszonyulhat aló. századi hitvallás néhány olyan állításához, amelyet korhoz kötött felfogásként olvashatunk ma. A Szentírás és annak értelmezése olyan része hitvallásunknak, amely a két szimbolikus könyvünkben csak itt található. A sola Scriptura mai kérdéseibe a kánonkutatás és a hermeneutika, valamint a bibliai teológia