Ekkléziasztika I. [antikvár]

Részlet: "1. A theológia mint tudomány A theológia az egyház tudománya. Etimológiailag két görög kifejezés: theosz (Isten) és logosz (szó, beszéd, tudomány) összekapcsolása révén jött létre. Nem minden Istenről való gondolat-kifejezés fedi a theológia fogalmát; azzá válásának kettős követelménye az, hogy az egyház művelje - tudományos eszközökkel. Ennek megfelelően igy fogalmazhatjuk: a theológia Istenről, tágabb értelemben a keresztyén hitről való rendszeres ismeretközlés, bizonyságtétel. Mint kifejezés ismert és használatos volt már a görög profán világban is. Platón szerint a theológia nem a filozófiai istentan, hanem a mítoszok kritikája, ami a gyermekek neveléséhez tartozik. Arisztotelész theologé-szantes névvel illeti a mitoszok költőit, igy Heziodoszt és Homéroszt, szemben a természetmagyarázókkal, mint Thalész, Anaximenész és Herakleitosz. Általában a görög gondolkodók szóhasználata szerint a theológia "mithikus beszéd az istenekről". A theologosz az istenek hirdetője, bizony ságtevő az istenekről. Ezzel a kifejezéssel illették a delphii jósda alkalmazottait és később a császár kultusz művelőit. Abban a korban még nem független tudomány a theológia, hanem a filozófia egyik ága, amely elsősorban metafizikai kérdésekkel foglalkozik. A Szentírásban és az apostoli atyáknál a kifejezés nem jön elő, noha a theosz szó annál gyakrabban. Az apologéták, a keresztyénség első védelmezői irodalmában a II.századtól kezdődően a mithikus-kultikus istentant, a pogány istenekről való beszédet, proklamációt jelentette. A keresztyénség eme első elvi harcosai tartózkodtak a theológia-kifejezéstől, és a pogány istenekről szóló tant értették alatta. Keresztyén tartalmat először Alexandriában nyert; ott fejlődött ki a theológia mint a keresztyén hit védelme. Az alexandriai isko-"