Életproblémák IV. [antikvár]

Salamon király halála után Jeroboam ragadta magához az uralmat tíz zsidó törzs fölött. Csak kettő maradt hű Roboamhoz, Salamon fiához, aki Jeruzsálemben székelt s fönntartotta az ősi hitet Izrael Istenében. Jeroboám országa Szamaria lett. De a nép a nagy ünnepeken Jeruzsálembe zarándokolt ősi szentélyéhez. Jeroboám attól félt, hogy a Jeruzsálembe zarándokló népe lassan el fog tőle pártolni. Ép ezért két aranyborjút öntetett s felállíttatta országának két helyén: Dánban és Bethelben, hogy a nép Jeruzsálem helyett ide zarándokoljon s Jehova helyett az aranyborjút imádja. És a nép elpártolt Jeruzsálemtől, el Jehovától - és az aranyborjút imádta. Sok tekintetben hasonló ehhez az elpártoláshoz a modern hitetlen ember lelki mentalitása. Elvesztette őseinek hitét a végtelenül bölcs és mindenható Istenben, a megváltó Jézus Krisztusban s az örök életben. De a gondolkodó, érző emberi lélek nem bírja elviselni ezt az ürességet, horror vacui-ban szenved. A száműzött Istent s hitet kell valami mással pótolni. Metafizikai vágy él bennünk s az anyagon kívül keressük az életideált, az életcélt. Ez a vágy űzi a modern kétkedőt is, aki csillogó, de élettelen aranyborjút állít fel s imád az élő s bölcs Isten helyett: szürke bölcseleti rendszereket, és kiszáradt kutaknál akarja lelkiszomját kielégíteni az élő vizek üdítő forrásai helyett.