Eligazodásunk [antikvár]

Mélyen Tisztelt Egyházkerületi Közgyűlés! Majdnem idegenből érkezem ide. Sok itteni kedves arcot ma látok először. Mi legyen ebben a számomra páratlanul ünnepi órában első megnyilatkozásom'? Amikor mi, eddig ismeretlenek, most ismerősökké, eddig idegenek most egy közös sors hordozóivá válunk, mivel köszöntselek benneteket? Ha csak szokásokhoz igazodnám, akkor most a bizalmat köszönném, a meg nem érdemelt és az előlegezett bizalmat. De a mi találkozásunk annyira különös, és annyira különös az előttünk lévő közös út is, hogy felszabadíthatom magam a szokások alól és kezdhetem beszédem bocsánatkéréssel. Bocsássanak meg nekem először is a ke rület hosszú idő óta való elöljárói, immár nekem is szolgatársaim, akiket sok adottság jelölt e szolgálatra. Bocsásson meg nekem maga a kerület, hogy merész voltam a nevemet a választási jelölésből nem kivonatni, most pedig — miután bibliai rendtartásunk szerint, áldásotok alatt fejemet meghajtottam — kész vagyok a kerület terhét felvenni s a rám váró feladatok megoldására veletek együtt indulni. Bocsássátok meg, hogy erőtlenségemben terheiteket fel merem venni, járatlanságom ellenére kérdéseitek megoldásához merek kezdeni, s kezemet rá merem vetni szent ügyeltekre, az egy-