Elmélkedés az Ádvent minden napjára [antikvár]

Ma fellobbant az első gyertyaláng az adventi koszorún. Különleges időszak következik: Karácsonyvárás. Mire csonkig ég mind a négy gyertya, ünnepet ül a világ. Isten belép a világba, az emberiség világába, az én világomba. Csak az a nagy kérdés, sötétben, az élet sötétjében, a lelkem sötétjében tapogatózva keres-e engem, vagy ki van világítva a lelkem? Az advent latin eredetű szó, értelmét magyarul talán a várakozás, megérkezés, eljövetel szavakkal lehetne visszaadni. De mi ebben az időszakban nem nyelvészkedni akarunk, hanem fázós lelkünkkel a tűzhöz bújni, s a körülöttünk lévő fagyos világba Isten szeretetének jegetolvasztó melegét belelehelni. Az egyes napokat átelmélkedve, most több imával megszentelve, Jézust magunkhoz minden nap közelebb-közelebb engedve, egyre élőbbé tenni a várakozást. Az imádság szép és fontos dolog, a szentmise nélkülözhetetlen az előkészülethez, bűnbánat, szentgyónás, szentáldozás természetes kell, kellene, hogy legyen egy keresztény ember számára. Jézust várom, hogy eredményes legyen az adventem, hogy igazi legyen a karácsonyom, most az elején, az első gyertyánál tisztáznom kell, hogy kicsoda nekem Jézus. Ennek a könyvnek utolsó gondolatát a mindannyiunk által tisztelt Teréz anya fogalmazta meg.