Elmélkedések a hitről [antikvár]

Ajánlás az első magyar kiadáshoz Előbb-utóbb mindenki látja, hogy napjaink sajátos félelmei, bizonytalanságai a hitbeli gyengeség fájó következményei. Aki ugyanis elveszíti vagy elhagyja az ember teremtett voltának mindenkor érvényes igazságát - miszerint Isten világában csak Istenhez igazodva lehet boldogulni - csakhamar elveszíti minden tájékozódását a mindenségben és azon belül a saját életében is. Ezért kereste már értelme használatára eljutó ősünk a világban életének eredetét és célját és lett az emberi lét sajátos vonását hordozó, Istent kereső és hozzá igazodó, vallásos vándora a világnak. Amióta pedig az emberiség történelmében kitörölhetetlen részt vállalt Isten eligazító Szava, azaz az idők teljességében emberi sorsot vállalt Isten Igéje, akik elfogadják őt, azoknak hatalmuk van, hogy Isten gyermekei legyenek. Ök az elkötelezett hívő keresztények, kitartó építői a fejlődő világnak és reményteljes örökösei az örök életnek. Tudni kell, hogy Európa dicső utat megtett, szenteket nevelő keresztény kultúráját - amelyet II. János Pál pápa gyakran aggodalommal nevez ma a halál kultúrájának - csak egy hitet újra élő, evangelizálás nyomán megújuló lelkiség teheti életképessé a harmadik évezredben. Ezért az Istenre hallgató és szavához igazodó hívő élet felé kell fordítani saját figyelmünket, és a keresztény tanúságtételből fakadóan a számunkra elérhető minden ember érdeklődését. Ennek a törekvésnek szolgálatában állnak a mai egyházban sajátos szerepet betöltő lelkiségi mozgalmak. Ennek szolgálatában állította Tadeusz Dajczer hazájában már 12 kiadást megért, számos európai nyelvre lefordított írását: „Elmélkedések a hitről" című könyvét.