Elmélkedések Mózes negyedik könyve felett [antikvár]

Isten kegyelméből, most Mackintoshnak Mózes negyedik könyve feletti elmélkedései is eljutnak a magyar olvasóhoz. Csodálatos, hogy e mű eredetije a mult évszázad második felének azokban az éveiben jelent meg, amelyekben az emberi szellem a maga önerejéből már-már felépíthetni vélte a szellem és tudás béke-országát e földön; a magyar kiadás pedig egy minden eddiginél borzalmasabb világháború tetőfokán lát napvilágot: és mégis, e mű minden sora olyan „időszerű", olyan rólunk és nekünk szóló, mintha a szerző csak az imént vetette volna papírra. Ez is azt bizonyítja, hogy Mackintosh tollát valóban Isten Szent Lelke vezérelte magyarázataiban és megóvta őt attól, hogy az emberi bölcselkedés hiú vágya, vagy múló hatalmi és anyagi érdekek csábítása elhomályosítsa tiszta látását. Hűséges és becsületes kalauz ő, aki nem önmagára, hanem valóban az általa megismert fenséges látnivalókra akarja felhívni a figyelmet. Meg akarja mutatni az írás két nagy részének, az Ó- és Újszövetségnek benső, szerves összefüggését; el akar vezérelni a kegyelem tiszta forrásaihoz, amelyek egyedül tarthatnak meg a „jelenvaló gonosz világ" kísértései és veszedelmei közepette. Rámutat az idők és terek felett álló mennyei birodalom jelenvalóságára és ennek királyára: Jézus Krisztusra, aki „tegnap, ma és örökké ugyanaz".