Emberhitünk nagykorúsítása [antikvár]

Mi az ember? Mire való? Honnan jön? Hová megy? Miért él? Ezek azok a kérdések, amelyek az emberi szívet minden korban, minden időben a legjobban gyötrik, amelyek megválaszolására tudósok, bölcselők, vallásalapítók legtöbb erejüket fordították. A kérdés örök korszerűsége E kérdések örök korszerűségét jól láthatjuk néhány példából, amelyek az ókori és újkori történelemből merítünk. A szászok megtérése. - Angol néphagyomány szerint, amikor Nagy Szent Gergely elküldte hithirdetőit Angliába, ezek Edvin királytól kértek engedélyt az apostoli munkára. A király tanácsba hívta a nép véneit, és eléjük terjesztette a pápa követének kívánságát. A legöregebb harcos így nyilatkozott: - Királyom, az ember ezen a földön olyan, mint a kismadár, amely zimankós éjszakán sátorházunkba menekül, hogy melegedjék. Mikor magához tér, megint tovább repül. A sötétből jön, és a sötétbe megy. Nem tudjuk, honnan jön és hová megy. így vagyunk mi is: anyánk méhének sötétjéből jövünk, aztán egy kicsit megmelegszünk a földön, míg a halál sötétjébe nem távozunk. Ha ez a pap meg tudja mondani, honnan jövünk, hová megyünk és miért élünk, úgy gondolom, érdemes lesz meghallgatnunk őt. Ezzel kezdődött a kemény szászok megtérése a hagyomány szerint. A 20. század gyermekének vallomása: - A század elején, néhány évvel a világháború kitörése előtt egy összetört lelkű ember rótta Firenze utcáit. A városban mindenki ismerte, mindenki kerülte...