Emlékkönyv a Magyar Piarista Rendtartomány háromszázéves jubileumára [antikvár]

Elüljáróba Szobám falán az érettségi képen Kegyes Atyák néznek rám szelíden. A messzi multból megmaradtatok, Ti mindig szelíd, jó tanár papok. A szellemet, mit belém vertetek, Oly régen eltűnt, drága kedvesek, Nektek többé nem köszönhetem, Pihentek otthon, békén, csendesen. S te rossz tanár, kit annyit szidtalak, Ma már tudom, neked volt igazad. S ha egyszer hazámba újra elmegyek, Kedvenc virágid viszem el neked. Régen írta e sorokat az amerikai végeken a trianoni országvesztésből messze vándorolt piarista diák.