Bővebb ismertető
Elüljáróba
Szobám falán az érettségi képen
Kegyes Atyák néznek rám szelíden.
A messzi multból megmaradtatok,
Ti mindig szelíd, jó tanár papok.
A szellemet, mit belém vertetek,
Oly régen eltűnt, drága kedvesek,
Nektek többé nem köszönhetem,
Pihentek otthon, békén, csendesen.
S te rossz tanár, kit annyit szidtalak,
Ma már tudom, neked volt igazad.
S ha egyszer hazámba újra elmegyek,
Kedvenc virágid viszem el neked.
Régen írta e sorokat az amerikai végeken a trianoni országvesztésből messze vándorolt piarista diák.