Én mindenkor veled vagyok [antikvár]

Ki'isztusba-oltatás Az a Jézus Kj-isztus, akinek a szavait most hallottátok, egykor úgy jött ebbe a világba, mint ezek a kisgyermekek, akiket e mai vasárnapon ide hoztatok, Isten házába. Ö, az örökkévaló Isten, emberi természetet vett magára, hozzánk mindenben hasonlóvá lett, kivéve a bünt. Megismerte és elhordozta azt az emberi sorsot, ami ezekre a kisgyermekekre is vár. És hogy az emberi életúton Velejárhassanak, ezért szerezte a keresztség sákramentumát. Neki adatott minden hatalom mennyen és földön. Ezzel a végtelen hatalommal óvja, vezéreli azokat, akiket testvéreivé fogadott. Most, a keresztvíznek homlokukra ömlése által ezt a bizonyosságot veszitek. Jézus Krisztus a keresztfán ezekért a kisdedekért is szenvedett és meghalt. A ti gyermekeitek az Ö drága vérén megvásárolt, megváltott gyermekek. Az egyszülött Fiií engedelmességéért őket is, mivelünk együtt, gyermekeivé fogadott Isten; nekünk, meg gyermekeinknek is atyánkká lett. A bűntől való megtisztulás bizonyossága mellett, még egy drága ajándéknak bizonysága a keresztség. Ezt az Úr Jézus Krisztusba való beoltatásnak nevezzük. A bűntől megrontott, hiábavalóság alá vetett világba Isten elültette a Vesszöszálat, az áldott szőlőtőt, az egyetlen igaz és nemes palántát. Akik ebbe az áldott tőkébe hit által beoltatnak, azoknak élete jó gyümölcsöt terem (Jn 15,1 kk.). Ezek a kisgyermekek is vesszöszálak, s a keresztség által kiábrázolódik Isten drága ajándéka: ők is beoltattak Jézus Krisztusba, a Szölőtöbe. Ha valaki gondozott már facsemetét, oltványt, tudja, hogy az sok munkát és gondoskodást igényel. A kertész karót állít a facsemete mellé, hogy szép sudár legyen a fa, szépen alakítsa koronáját. Aztán éveken át levelezni, hernyózni, permetezni, öntözni, gondozni kell, míg egyszer virágot hoz, s a levelek közt megjelenik az első gyümölcs. Ebben van a ti feladatotok, kedves Szülök, Keresztszülök és Hozzátartozók. Ez a keresztvíz, amely nemsokára gyermekeitek homlokára hull, a Krisztusba-oltatás jele, ám nem valami varázsszer, amely csak úgy magától, szív szerint is keresztyénné tenné őket. De sok embert megkereszteltek kisgyerekkorban, mégis istentelenségben élnek. Nem elég csak a keresztvíz alá tartani a gyermeket. Urunk parancsa szerint: tanítani kell őket, hogy megtartsák az Általa adott parancsokat. Ezt jelenti számotokra az oltvány gondozása: ti vagytok e gyermekek első lelki pásztorai. Tanítsátok meg őket imádkozni, de addig is imádkozzatok érettük, majd velük együtt. Hozzátok el magatokkal őket még sokszor ide, Isten házába. Járjatok előttük életetek jó példájával, meg ne botránkoztassátok őket. Úgy éljetek, mint Krisztus tanítványaihoz illő, s így remélhetjük, hogy a ti otthoni nevelésetek és a mi munkánk, a vallástanítás és majd a konfirmációra való előkészítés által ők nem csak név szerint, de lélek szerint is keresztyének, Krisz-tus-kővetők lesznek e földön, a földi élet után pedig az örökélet boldog örökösei. A kis oltványok gondozásához erőt és segítséget ígér és ád az Úr. Erről szól ígérete is, amint hallottátok : íme én tiveletek vagyok, minden napon a világ végezetéig. Imáitok meghallgatja, a gondok között megmutatja áldását és megadja munkátok jó jutalmát, hogy meglássátok a gyümölcsöt. Gondviselő szereteteteknek az első gyümölcse az lesz, amikor e gyermekek maguk fognak vallást tenni Istenbe vetett hitükről. Aranynál, gyémántnál mérhetetlenül nagyobb értéket bíz tireátok az Úr. Viseljétek gondjukat imádságos, hívő szívvel, hogy e kisgyermekek a földön valóban Krisztus tanítványai legyenek, ez élet után pedig Krisztus örököstársai, az örökéletben. Ámen. Tegyünk vallást a mi hitünkről, az Apostoli Hitvallás szavaival, majd feleljetek az általam felteendő kérdésekre lelkiismeretesen és hallható szóval