Énekeskönyv [antikvár]

Minden lélek dicsérje az Istent! (Zsolt. 150) Énekeskönyvünk jelen kiadása a 2000-ik évi Jubileumi Egyházkerületi Közgyűlésünk határozata alapján jelenik meg. Kiadásával híveink igényének és óhajának igyekszünk eleget tenni. Az istendicséret és a lelki éneklés szolgálatát egyelőre még a kezünkben lévő örökkséggel kívánjuk fenntartani. Az 1989-es temesvári karácsonytól számított negyedik kiadás elsősorban a megújult magyar egyházi ének és zene egyik fundamentális eredményének az átvételét tartalmazza: a 150 zsoltár megújított változatát. A templomi énekeskönyv kezdetektől fogva az Ige és az emberi élet igei értelmezésének sajátos gyíijteménye, mennyei üzenetet hordoz, ugyanakkor az élőket egy seregbe gyűjti az angyalok és idvezült lelkek társaságában. Másrészt visszatükrözi a nemzedékek hitbeli gondolkozásának grádicsait, a tanítványság járható útjait. Az éneket maga Isten adja a szánkba /Zsolt. 40:4/, az egyház kanonikus rendje pedig a józan megújítás határait illetően mértéktartó. Énekeskönyveinket irodalomtörténeti, hagyománytörténeti és nyelvtörténeti kincstárként is számontartjuk. Ennek a sokadik, nevezetesen az első világháborút követő országromlás idejéből reánk maradt énekeskönyvnek még számos, szinte kijmondhatatlan érzelmi kötődése van a közelmúlthoz. Történelmi szerepe mellett ennek az énekeskönyvnek nyolcvan év óta az volt a rendeltetése, ¦ 1