Értelmezéstörténet mint egyháztörténet [antikvár]

Részlet: Előszó A Hermeneutikai Füzetek első kötetében, amely a paradigmaváltásokról szól, láthattuk, hogy napjaink hermeneutikai fordulata újra felfedezte az írásértelmezés történetének teológiai jelentőségét. A bibliai szövegeknek nemcsak előtörténetük ("prehistóriájuk"), hanem utótörténetük ("poszthistóriájuk") is van: a szöveg magában rejti olvasatainak, értelmezéseinek (és sokszor félreolvasatainak és félreértelmezéseinek!) a lehetőséget is. Gerhard Ebeling 1947-es, "Az egyháztörténet mint a Szentírás értelmezésének története" című programadó tanulmánya először hívta fel a figyelmet arra, hogy a bibliaértelmezés nemcsak a prédikálásban, a tanításban vagy a kommentárírásban nyilvánul meg, hanem az egyház szervezésében, az egyházpolitikában, a vallásháborúkban, a mártíromságban, de még a boszorkányégetésben is. A hermeneutika, vagyis a Szentíráshoz való viszony történeti perspektívában így az egyház hitének (vagy hitetlenségének) történetévé, azaz egyháztörténetté válik.