Értünk adta önmagát [antikvár]

Előszó Isten kegyelméből és egyházi elöljáróim jóvoltából 1992-94 között két esztendőt tölthettem Rómában, hogy biblikus szakirányú tanulmányokat folytassak. A Pápai Biblikus Intézetben - többek között - lehetőségem nyílt Klemens Stock német jezsuita professzort hallgatni, akinek Jézus szenvedés történetéről tartott előadásain sokat épültem. Olykor száraznak tűnő, de következetes módszerén nevelkedve megtanulhattam, hogyan lehet a Szentírás szövegén úgy egzegetikai vizsgálatokat folytatni, hogy önkényesen semmit ne magyarázzunk bele a szövegbe, ami nincs odaírva, de a meglévő adatokból a lehető legtöbbet napvilágra hozzunk. Az evangéliumi szenvedés történetek figyelmes olvasása két módon történhet: 1. A leírásokat párhuzamba állítva összehasonlítjuk a szövegeket, és így fölfedezzük a hasonlóságokat és különbözőségeket. Jelen tanulmánykötetünkben nem kívánunk messzemenő következtetéseket levonni a szövegek fejlődéstörténetét illetőleg (megoldva ezáltal a szinoptikus-kérdést), hanem inkább rácsodálkozunk arra, hogy a különféle evangéliumi hagyományoknak melyek a jellegzetességei. Az összehasonlítás által tehát nem az események harmonizálására törekszünk, mint inkább a különbözőségek megfigyelésére. Vizsgálataink elengedhetetlen eszköze az evangéliumok (görög) szövegének szinopszisa.1 1 Az Evangéliumok Szinopszisát az Agapé kiadó jelentette meg 2003-ban, amely a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat Szentírás-fordítását használta fel. Szintén jól használható a Kurt Aland 1985-ös szinopszis-kiadása alapján összeállított, s a protestáns bibliafordítás szövegét feldolgozó Szinopszis, amely 1994-ben jelent meg a Kálvin János Kiadónál.