"Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget!" [antikvár]

Ebben a negyedévben arra a kérdésre keresünk választ, hogy mit mond a Biblia a Teremtőnk és Megváltónk iránti helyes viszonyulásról. Szeretet, hála és tisztelet emberek iránt is ébredhet bennünk - bár korunkban már ezek a fogalmak is lassan ismeretlenné válnak -, de egészen más jellegű kapcsolat köt minket Istenhez, akitől életünket és minden javunkat nyertük, és aki most is változatlan hűséggel hordoz bennünket gondviselésében. Az imádat egyedül Őt illeti meg, senki mást: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj" - idézte az írásokat Jézus a pusztai megkísérléskor. A nagy ellenség, Sátán akarja megfosztani Istent a teremtmények hódolatától - azt tapasztalhatjuk, hogy sajnos nagyrészt sikeresen: még hívő keresztények is sokszor megosztott szívvel, mély belső meggyőződés nélkül fejezik ki Isten iránti imádatukat. Ezért is időszerű a felhívás, amely nemcsak a világnak, hanem Isten népének is szól a végidőben: „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget..." Az istentisztelet fogalma is eltorzult az évszázadok helytelen gyakorlata által, és sokszor csak az igehirdetés alkalmainak heti egy-két órájára korlátozódik. Holott az igazi istentisztelet az Ige szerint „meglátogatni az árvákat és özvegyeket nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magunkat e világtól" (Jak 1,27). Tehát egész valónkkal Istennek élni és szolgálni, ahogyan Jézus tette, aki élete végén elmondhatta: „Dicsőítettelek téged e földön, elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál." (Jn 17,4) Tanuljuk, gyakoroljuk az istenfélelmet, a Teremtőnk és Megváltónk iránti tiszteletet, imádatot, és istentiszteletünk hassa át egész életünket!