Fény a hegyről [antikvár]

Vanyó Tihamér bencés tanár immár kilenc és fél évtizedes gazdag életre tekint vissza. A felvidéki magyar fiatalember nagy tehetséggel és reménnyel indul Szent Benedek Rendjében a tudományos, azon belül is a történész pályán. A kiváló tanítványt kiváló mesterek formálták. Szekfű Gyulához személyes barátság fűzi. Több történésszel szakmai, baráti kapcsolat kötötte össze. Pályája ívét, tudományos kutatásainak és azok publikálásának lehetőségét a kommunizmus évei háttérbe szorítani látszottak. A szabadság teljes visszanyerésével - ha késve is - történészi munkássága elismeréseként megkapja a számára adható lehetséges legnagyobb elismerést, az Eötvös-díjat. Terveiben szerepel még olyan írásműveinek kiadása is, amelyek megjelentetésére eddig nem nyílt mód. A Fény a Hegyről című levélgyűjtemény, amelyet az Olvasó most kezében tart, nem a tudós történész munkája, hanem a pszichológusé és a papé, aki az embernek ajándékozott üdvösséget a maga teljességében érti, azaz úgy, hogy a megváltás nemcsak a léleknek, hanem az emberi személynek, az ember egészének szól. Ebben az értelemben a megváltás az ember egészségét is szolgálja. Vanyó tanár úr gyógyítani, vigasztalni akaija a lelkeket, az embereket, akiket az élet megtört. A vigasztalás, a jó szó úgy éri el a szenvedő embert, mint a Hegyről áradó fény.