Filótea [antikvár]

Isten gondviselő szeme szünet nélkül őrködik az igaz vallás fölött. Az ó törvényben a pátriárkákat s a prófétákat világosította meg, hogy az egy igaz Istennek eszméje s az ebből származó kötelességek tudata el ne homályosodjék egészen. Az új törvényben a fenyegető veszedelmek nagysága szerint szintén támasztott nagy szellemeket, kik a támadásokkal szemben diadalmasan védelmezték meg az igaz vallást s a tévelygőket ismét az üdvösség útjára vezették. Midőn a pogány zsarnokság nyomása alól fölszabadult a katholikus kereszténység és Krisztus jegyesét ezernyi tévtanítók marcangolták, a negyedik s ötödik században Szent Jeromos, Szent Ágoston, Szent Ambrus, Szent Vazul, Nazianzi Szent Gergely és más nagy és szent férfiak védelmezték meg diadalmasan a katholikus szent vallás igazságait. Midőn a középkor kezdetén a vándorló barbár népek betörései mindent végpusztulással fenyegettek s a keresztény erkölcsök virága szinte eltünt a földszinéről: a tizenegyedik században hetedik vagy Nagy Szent Gergely pápát rendelte az Úr arra, hogy a fölbomlott társadalmi rendet helyreállítsa s a keresztény erények szeretetét és gyakorlását a szívekbe bele oltsa.