"Fizesd meg az árát" [antikvár]

1/ Gyakorlati tanácsok az állhatatos és hatékony ímaélet kialakításához Az egyháztörténelem múltja és jelene arról tanúskodik, hogy „Isten nem cselekszik semmit az imádság nélkül" (John Wesley). Az ébredés Isten ajándéka. Nem lehet sem parancsolni, sem kényszeríteni erre az Istent. Az ébredés egyszerűen „kitör", „megjelenik", a kegyelem „meg nem érdemelt munkája", nem más ez, mint amikor az „Isten megáldja népét". De Isten mindig az őszinte, kitartó imádságra válaszol benne. Enélkül ez a kegyelem nem tud megjelenni. (D. McGavran, Y. Cho). Isten emberei minden időben az imádsággal voltak sikeresek. Az imádság, a közbenjárás, ami Pál apostol szerint mindenek előtt végzendő feladat (ITim 2,1.2), megnyitja az élő víznek folyamát (K. Cope-land). Gondoljunk Jézus szavaira, amit a samáriai asszonynak mondott (Jn 4,14 7,38)1 „Aki hisz énbennem, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből". Hol vannak jelen ezek a folyamok nálunk, magyaroknál? Eltikkadt, életet kívánó lelkek milliói tengődnek körülöttünk! Népünknek újra meg kell tanulnia imádkozni, „lm átkozni" már nagyon tudunk századok óta — a 150 éves török uralom alatt először káromkodni tanultak meg a moszlimok a magyaroktól —, de „imádkozni", dicsérni, magasztalni az Urat, dicsőíteni Istent, egyedül és közösségben, kitartóan még nem nagyon, vagy egyáltalán nem. De miért nem? A válasz alighanem az, hogy még nem érezzük át eléggé, hogy az imádság „létszükséglet'/„levegővétel". Nélküle minden más száraz kinlódás, vele és általa minden lüktető, eleven, sokszínű élet. Az r .J-y