Főpásztori körlevél [antikvár]

Krisztusban szeretett hiveim! Az álmélkodásnak és az isteni Gondviselés intézkedésén való megnyugvásnak szavai tolulnak ajkamra, midőn meggondolom, mily nagy dolgokat cselekedett nekem a Hatalmas, kinek szent az Ő neve. (Luk. 1., 49.) Még rövid öt évvel azelőtt itt éltem Esztergomban, mint az esztergomi főegyházmegyének papja, itt ezen a megszentelt földön, amelynek minden röge a magyar egyház és a magyar haza dicsőségéről beszél, ahol minden kő a nagy mult emlékeit idézi föl lelkünkben, s nem is sejtettem a jó Istennek terveit, amelyekre engem kiválasztott. Az Apostoli Szentszék és az apostoli magyar király kegyelme elszólított a csanádi egyház kormányzására. Alig ismertem meg az ott reám várakozó földadat nagyságát, amelyet Isten kegyelmében bizva gyönge erőmhöz képest igyekeztem elvégezni, már uj működési tér nyilott meg előttem.