Gondolatok az élet késő alkonyán [antikvár]

Nincs kizárva, hogy lesz, akiben ez a könyv megütközést kelt. Azt fogja esetleg kérdezni, miképpen tudtam én kivinni a piacra legbelsőbb érzelmeimet, és föltárni a nyilvánosság előtt olyan dolgokat, amelyeket más ember gondosan szokott rejtegetni? Nem tagadom, hogy ebben van valami, s néha magam is restelkedem ezen lelki nekivetkőzésem miatt. (...) De arról is meg vagyok győződve, hogy ez a könyv, mint az előző „Emlékeim", csakis akkor lehetnek más ember hasznára, ha a teljes őszinteség jellegével bírnak. Mindig rendkívül érzékeny voltam a szeretet iránt. Aki olvassa a könyvet, gondoljon rám szeretettel legalább néhány pillanatig, viszonzásul azért a nagy szeretetért, amelyet életemben minden ember, tehát őiránta is éreztem. A kár az égben leszek már akkor, akár a tisztítóhelyen, jól fog nekem esni, s ér egész szívemmel fogom azt viszonozni. Viszontlátásra odaát! Páter Ernő kármelita