Gondolatok az éltető szeretetről [antikvár]

Részlet: "Álmából ébredt egy pici gyermek. Az édesapja tehetetlenül tartotta a kezében, s ijedten kérdezte édesanyját: - Mondd, mit lehet egy ilyen pici sírós gyerekkel kezdeni? - Szeretni kell - mondta mosolyogva. S a pici látva az édesanyjáról sugárzó szeretetet, azonnal elhagyta a sírást és visszanevetett. Valóban, az első és legfontosabb gyermek és felnőtt számára, hogy szeressék. Az apostol is olyan emberről ír, aki ellene fordult, megszorította, nem értett meg, s ő mégis így ír: "kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet", sőt meg is indokolja "hogy a túlságos nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze". Ez igen fontos figyelmeztetés világunkban, a szomorúság képes megemészteni, a szeretet éltet. Vannak embertársaink, akiknek a betegsége nem más, mint öröm és szeretethiány, ezért lesznek depressziósok. Ezért soha nem szabad elfelejtenünk, hogy szeretet kell tanúsítanunk egymást iránt, azok iránt is, akik nem értenek meg, s nem szeretnek, mert szeretet nélkül az élet elviselhetetlen."