Gyógyíts meg engem uram! [antikvár]

KOPOGTA TAS Hivaílan vendég áll ajtód elöíí s halkan kopogíaí. Arca sápadt, mé~ 'lyenUlő s:^emei tűzben égnek, felemelt kezén íonnyadtan ráncolódik ¦ a bőr. Nem Qívtad, mégis átlépi küszöbödet. Hiába tiltakhzol, melléd telepszik. Hasztalan rejtőzködsz a szeretet palástjába, Oozzád tér-kőzik. Kicsoda kopogtat? A szen védés. . Valaki kopogtat a lelked ajtaján. Egyszerű köntösbe öltöztetett, kicsiny könyvecske. Szived mélyéből veszi a címét: Gy ó g y ít s meg engem. Uram í Csendesen betegágyadhoz lép s palkan beszél Oozzád. Beszél a 'szenvedésed értelméről, az igazi gyógyulásról, az egyetlen orvosról, a őa^q^on is gí-vezető kegyelemről, az örökélel--ről. Míg mondataival lelkedet erősítgeti, észrevétlen mozdulattal kezedbe Oelyezi a szent bibliát s