Ha a Fiú megszabadít... [antikvár]

Bevezetés A 2000. év közeledtével felfokozódtak a végidőkkel kapcsolatos váradalmak. A kálvini józanság és az ige történeti magyarázatának igénye okán az utóbbi években mégis egyre inkább a keresztyénség történeti kezdetei érdekeltek: vajon nem vázolható-e fel a hagyományosnál árnyaltabb kép arról, hogy történetiségében miként is indult útjára a keresztyén egyház, közelebbről, az ősgyülekezet élete; nyomában pedig -csak nagy vonalakban vizsgálva - az első század ke-resztyénsége. Továbbá, hogy mi az, amivel a gyér adatok feldolgozása és sorrendbe szedése közben ismeretünk némileg gazdagodhat; mi az, ami két évezred, pontosabban ezerkilencszáz év múltán is jövőbe mu-tatóan maradandó, mit vihetünk át élő és jövőnket segítő örökségként a következő évszázadba, illetve évezredbe? Szó sincs tehát arról, hogy nem kellene törődnünk hitünk holnapjával, de meggyőződésem szerint a történelem, a keresztyénségé is, tovább folytatódik mindaddig, míg Krisztus dicsőségben vissza nem tér. Előjelek meddő felemlegetése helyett, inkább feladataink felismerése és naponkénti elvégzése a dolgunk.