Halotti imák [antikvár]

Tizenhat éve múlt 1864. augusztusában, hogy Halotti Imáim első kiadása megjelent. E kiadás vég elfogyott már s mint több fedői állítják, évek óta kerestetik. De időközben a tényleges lelkészi szolgálattól megválván s az irodalmi téren is egészen más irányokban foglalkozván, nehezen birhattam reá magamat, hogy e szerény papi dolgozataimból második kiadást rendezzek, bár arra több oldalról s ismételve felszólíttattam. Most végre, a protestáns egyházi irodalommal kiváló előszeretettel foglalkozó buzgó kiadóm sürgetéseinek nem állhatva ellent, nem csak ez Imák második kiadására, de egyéb papi dolgozataim összeszedésére is elhatároztam magamat. A mi ez imákat illeti, azok közrebocsátása után még két évig szolgáltam a szabadszállási buzgó gyülekezetben s egy nagy csapást, az 1866. évi rettenetes cholerát velők együtt értem meg. Akkori imáim, melyeket előbb egyes halottak fölött mondottam, később, midőn a borzasztó kór elhatalmazásával, naponként 25-re menvén a temetettek száma, s egy izben negyven halott feküvén egyszerre a ravatalon, már egyenként temetkezni nem birtunk, több halott fölött egyszerre tartottunk közös imádságot: e gyászos napok emlékei külön fejezettel bővitik szomorú gyűjteményemet, mely ezen kivül is, nem egy alkalmi imával szaporodott, olyanokkal is, miket - már a papi rendes szolgálattól megválva, de palástomat máig megőrizve - később irtani s mondottam.