Házszentelés [antikvár]

Nemrégiben még elég gyakori volt a különböző áldások kérése a keresztények között. A keresztények, annak ellenére, hogy erre nem volt semmilyen kötelező törvény, kérték egyes személyek és tárgyak megáldását. Ez vallásosságunk egyik kifejezője volt. Ma sok városi környezetben kezd eltűnni az áldások igénylése. Ennek nemcsak az az oka, hogy egyesek babonaságnak tekintik őket, sokkal mélyebben kell keresni az indítóokokat. Tanúi vagyunk ui. az elvilágiasodás (szekularizáció) folyamatának, amely többek között azt tartja, hogy a meglévő valóság önálló, független az Istentől, önmagában is nagy értékeket rejt, és ezért nincs szüksége még külön Isten áldására. Sokan nem értik, hogy az áldás - személyek, élőlények és tárgyak megáldása - mivel gazdagítja a meglévő valóságot. Az áldás elvilágiasodott fölfogása szerintünk egyoldalú. Ezért jó, ha elsősorban a zsidó nép vallásos tapasztalatához megyünk vissza, hogy meglássuk az áldás sokrétűségét, eredeti és mélyebb értékét. A kereszténység a zsidó néptől vette át mint drága hagyatékot. Az áldások, a szentelmények nem keresztény eredetűek.