Helyünk a keresztény világban [antikvár]

Első fejezet A „JELENVALÓ IGAZSÁG" DINAMIKUS TERMÉSZETE A hetednapi adventizmus alapítóinak többsége nem csatlakozhatna ma az egyházhoz, ha egyet kellene érteniük közösségünk „27 alapvető hitelvével", (lásd a függeléket) Pontosabban nem tudnák elfogadni a Szentháromságról szóló második alapelvet. Joseph Bates számára a Szentháromság tana nem volt bibliai (Aiűohiograpliy, 204-205. o.), James White „régi tri-nitárius képtelenségnek" tartotta {Reviexi' aud Herald, 1852. augusztus 5., 52. ().), M. E. C^ornell pedig a nagy hitehagyás gyümölcsének tekintette a vasárnapünneplés és a lélek halhatatlanságának tanával együtt. {Facts far Ihe Times, 70. o.) Hasonlóképpen a hetednapi adventizmus alapítói közül többeknek gondot okozna negyedik hitelvünk, mely szerint Jézus egyszersmind örök és valóságos Isten. J. N. Andrews szerint „Isten fiának Isten volt az Atyja, és ezért a múlt örökkévalóságának egy pontján kezdete is volt". {Revieiv aud Herald, 1869. szeptember 7., 84. o.) Az 1888-as minneapolisi konferencián nevezet szerzett E. J. Waggoner pedig 189()-ben ezt írta: „volt egy időpont, amikor Krisztus Istentől származva előjött ám ez az idő az örökkévalóság napjainak olyannyira a kezdetéhez nyúlik