Hidak a vallások felé [antikvár]

BEVEZETES Mi vallások jelentősége? Miért szükséges ismernünk a környezetünkben, Európában és a világban lévő vallásokat? A válaszadást és az ismeretek bővítését szeretné elérni a jelen kötet. Ma már elengedhetetlen, hogy tiszteljük a másik ember meggyőződését, de az is szükséges, hogy bizonyos ismerettel rendelkezzünk felfogása, emberi magatartása „rugói" felől. Ezek legtöbbször vallási jellegűek. Az ember párbeszédre született lény. Ezt a képességet ki kell fejleszteni, tehát tanulni kell. Nemcsak az anyanyelvet és a saját kultúrát, hanem a másik vallás tagjaival való párbeszéd képességét is. A kiinduló pont mindig az alapvető emberi értékek és a személy legmélyebb vágyainak megfogalmazása, melyek túllépnek a tárgyi kereteken. A római katolikus egyház elkötelezte magát a vallásközi párbeszéd mellett, és az elmúlt ötven évben rendkívül sok előrelépés történt ezen a területen. A II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) jelentette az elindulást az őszinte, testvéries közeledésre a vallások felé. Hidak épültek a nagy világvallások és a kisebb vallási hagyományokat ápoló közösségek felé. A párbeszéd továbbgondolása azonban termékeny vitákra is lehetőséget nyújtott. A különböző gondolkodást a vallások értékelésével kapcsolatban többféle irányzat képviseli. Az emberért és a világ békéjéért megnyilvánul nagy találkozók viszont - kezdve Assisitől (1986) - rávilágítottak a vallások együttes fellépésének szükségességére a szolidaritás, az alapvető emberi értékek és a béke megvédése ügyében. A XXI. század elején a vallási jelenségek új kihívásaival állunk szemben. A kötet a gondolkodást, a keresést és a tanulást mélyíti el, melyek nélkül nem beszélhetünk vallási párbeszédről. Az első rész a múlt tapasztalatait, és a jelen meglévő és lehetséges kapcsolatrendszereit tárja fel a vallások között. A második rész a Függelék, a már elért és dokumentált eredményekett mutatja be, felkínálva az elmélyült tanulás és kutatás eddigi jelentős szövegeit. Végül a képgaléria közel hozza a konkrét történelmi vallási eseményeket és a „hétköznapi" megnyilvánulásokat az arcok, a ruházat és a szertartások színes természetességében. Kránitz Mihály