Bővebb ismertető
Ejtsünk néhány szót dr. Sólyom Jenő professzor most könyvalakban megjelenő előadásainak olvasása előtt. Szívesen teszem ezt az Ordass Lajos Baráti Kör megtisztelő felhívására, de egyúttal - miért is hallgatnám el? - személyes okból. Nem sok esztendővel volt idősebb nálam, de mint ilyen fiatalabb kortárshoz szeretettel hajolt le. Korszakunkban osztoztunk sok szép teológiai konferencia örömében, az egyházat sújtó nehézségekben is. Barátságunk nemcsak személyes s családi vonatkozású volt, de így fejezhetem ki: teológiai jellegű. Egyetértettünk egyházunk tanítása dolgában. Éppen ebbe a tanításba vezet be" az olvasandó lapokon. Szerényen nevezi bevezetésnek, hiszen valóságos kompendium ez az évtizedekkel korábban tartott előadássorozat. Nem könyvnek készült. Szóban bizonyára sok helyütt bővebben kifejtette megszerzett tudományát. Számottevő fáradozása állhatott mögötte. Kongeniálisnak tudom magamat vele azért is, mert utódja lehettem a Fasori Evangélikus Gimnázium vallástanári székében. Ott pedig mindketten tanítottunk! S éppen ez az az egy, amit itt elöljáróban kiemelni kívánok: a tanítás fontossága. Az egyház története folyamán ismételten megtörtént, hogy a tanítást lekicsinyelték. Olykor nem is alaptalanul esett meg ez, hiszen könnyen puszta ismeretté, dogmatikus tételekké, sőt racionalizmussá tették vele az eleven evangéliumi hitet. Vallásossággá" a keresztyénséget. Mindez azonban mégsem elegendő ok arra, hogy az egyház jó értelemben vett tanítói munkáját félreállítsuk. Isten Szentlelke számos módon támaszt élő hitet s minden módjáért magasztalás illeti meg őt Sok-sok példa van viszont a keresztyénség történetében arra, hogy éppen a tanulás folyamata közben végzi el a Lélek megvilágosító szent munkáját. Magát Luther Mártont is közéjük sorolhatjuk. A tanulás és a tanítás ugyanis szorosan összetartozik. Az igazi nagy tanítómesterek is rendszerint tanulva tanítottak. Sólyom Jenő az egyháztörténet tudósa volt. Nem meglepetés nélküli tehát, hogy olyan tárgyat is előadott, amely az ún. rendszeres teológia körébe tartozik. Kitűnő ismerője volt ő a XVI. századi magyarországi reformáció történéseinek. Vajon akkor nem lobogó lánggal szaladt-e végig országunkon az új tan"?! Igazában véve persze nem új tanítás volt, hanem a réginek, az elásott igazinak a felszínre hozása.