Hit, élet, tudomány [antikvár]

A HIT FOGALMA AZ ÚJSZÖVETSÉGBEN Bevezetés. Ha a hit fogalmának újszövetségi jelentőségét akarjuk tőlünk telhetően jellemezni, akkor elsősorban a fogalmat jelző vagy vele szorosan összefüggő újszövetségi görög szavakra kell egy pillantást vetnünk. Nem kell a kört ebben az esetben nagyon kitágítani: a gör. p/sí/s ,,hit; bizalom (hitelesség)" főnév mellé a belőle származó igére kell még figyelnünk: pisteuö „hisz, bízik; hitre jut (aor); hitben van v. jár (perf.)", továbbá a vele azonos tőből keletkezett, gyakran főnévként is használatos pistos melléknévre, amelynek jelentése ,,hű, megbízható, hiteles; hívő; hívő ember". A gör. szavak a peithö „rávesz,, rábeszél, meggyőz; elhitet" ige származékai (ennek rövidült tövéből, a pith- tőből a pistos vezethető le a legközvetlenebbül, mert ez a rövidült tőnek egyszerűen part. perf. pass. alakja: pistos — *pith-tos, de hasonlóan a pistis is egy eredeti *pith-tis formára megy vissza, ezt a főnévképzőt mi inkább a későbbi -s/s formájában ismerjük, pl. deomai - deésis, ginöskő, ill. gi-gnö-skö - gnösis, zéteö - zétésis és i. t.) Ha az alapul szolgáló peitho ige jelentését vesszük figyelembe, akkor pistis „hit; bizalom" főnév fogalmi tartalma így közelíthető meg: „rábeszélés, meggyőzés, meggyőződés; (vkiben v. vmiben való) hit; hűség, bizalom". Valamikor erőteljesebb lehetett az ige és a belőle származott szavak tapasztalati és értelmi irányú jelentése, később ez egyre inkább az „egzisztenciális" jelentés irányába tolódott el, így már a klasszikus görögségben is többnyire ezzel a jelentéssel találjuk, a hellénista görögség pedig szinte csak ezt a jelentést ismeri és adja. Nem szabad elfelejtenünk a fogalom vizsgálatában azt a jelentős tényt, hogy az Újszövetség nyelvének számos szava mögött erőteljesen meghatározó tényezőként húzódik meg a szóval megjelölt fogalom ószövetségi héber (olykor arám) megfelelője: ez a tényező nagyon jelentős és nem hanyagolható el a hit, hisz, hívő szócsoport esetében sem. Az ószövetségi háttér itt az 'oman „szilárdan megtart; szilárdnak tart, megtart; bízik, bizakodik; hűséges vkihez v. vmihez; hisz vkiben v. vmiben". Ha az alapul szolgáló igegyökből kiindulva közelebb akarunk kerülni a pistis fogalmának ósz. hátteréhez, akkor két főnévvel találjuk szembe magunkat; ezek: 'amunah „szilárdság, rendíthetetlenség; (Istenhez való) szilárd, állhatatos, hűséges ragaszkodás; bizalom, hit, hűség"; a másik: 'amöt „szilárdság, hűség, megbízhatóság; megingathatatlan bizalom". Itt a „képi" alapjelentés a biztonságban való tartás, megtartás", a „bizonyosság" vagy ennek óhajtása, érte való könyörgés, reá való törekvés. Igy lehetett az 'omen „indulatszó" jellegű határozószó mintegy az „úgy legyen!" formula jelentésében („bizony, egészen biztosan" jelentéssel eredetileg) imádságok befejező szava, amely az egész könyörgés tartalmára vonatkozott, így szerepel ma is. egyházi nyelvünkben imádságaink végén, akár Isten dicsőségére, - 75 -