Hit útján a magyar jövendő felé [antikvár]

A magyar ifjúság legyen a Krisztusé. I. Ady Endrének, az ifjúság nagy költőjének nagyon ismerős néhány sora: „Szeretném, ha szeretnének, s lennék valakié, s lennék valakié." Az van ebben a felkiáltásban, hogy nem jó sehová sem tartozni, nem jó dolog úgy élni, hogy az ember senkié. Azt a kérdést kell felvetni, hogy tulajdonliópen hová is tartozik a magyar ifjúság? Eszembe jut, hogy a jó múltkoriban arról akartak meggyőzni egy gyűlésen, hogy a politika átszövi az élet minden vonalát. Vájjon valóban így van-e ez? S a mi ifjúságunk így látja-el Odatartozik-© azoikhoz a politikai irányokhoz, amelyek minden módon hívogatják a magyar ifjúság tömegeit? Én azt láttam meg, hogy nem az övék. A magyar ifjúság nagy tömegei nem tartoznak sehová. Vannak ifjúsági mozgalmak, amiknek nevelői igen hangosan tudnak beszélni, de alapjában véve nem érik el a magyar ifjúságot. Ha el is megy ilyen helyekre, a magyar ifjúságot legfeljebb egy dolog érdekli, hogy szórakozzék. Egy kicsit elmegy akármely politikai pártba, ha szüreti bál lesz, vígan rúgja a port és nem törődik a pártprogram-mokkal. Hová is tartozik a inai ifjúságunk? Az egyházhoz? Látjuk mi azt országszerte, hogy tényleg ott szoktak ülni a fiúk is, a lányok is az istentiszteleteken, de tulajdonképen odatartozik-e az egyházhoz? Olvastam egy nagyon megrázó tartalmú füzetecskét. Egy holland ifjúsági ember írt az egyházak kérdéséről és ott nagyon szomorúan szögezi le a tényt, hogy a mi gyülekezeteink csak arra ad-