Hitünk központi titka: a megváltás [antikvár]

I UDVARDY GYÖRGY Megnyitóbeszéd Szeretettel köszöntök minden kedves megjelentet, a főtisztelendő paptestvéreket, főtisztelendő nővéreket, a kedves hallgatókat és érdeklődőket. Gyönyörű téma kerül ma tárgyalásra, szemlélésre: hitünk központi titka a megváltás. A szentmisében az átváltoztatást kővetően hangzik el a rövid hitvallás, felszólítás: „íme, hitünk szent titka", és szent meggyőződéssel mondjuk mindannyian: „Halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz." Az áldozat pillanatában mondjuk el ezt a hitvallást, abban a pillanatban, amikor az Élet születik. Ebben a momentumban mind a hitünkben, mind egzisztenciális tapasztalatunkban teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy a halál, a feltámadás az üdvösséget és egyben a reménységet jelenti számunkra. Misterium fidei. Ebben a hitvallásban benne van az Isten misztériuma, benne van az ember misztériuma: a teremtett, törékeny és megváltott emberé. Benne foglaltatik az ember és az Isten kapcsolatának a misztériuma - és az a legfőbb misztérium, ami Isten akaratát hordozza: hogy minden ember üdvözüljön. Minden ember vágyakozik az üdvősségre és akarja az üdvősséget. Akarjuk a vágyainkban, akarjuk a küzdelmeinkben, a szeretetünkben, és állandó kérdésként él bennünk, még ha nem is így fogalmazzuk meg: mi adja a teljességet? Mi adja az ép, elvehetetlen, sérthetetlen boldogságot? Mi adja az örökkévalót, mi adja az el nem 'ú ! s'.'r I 3IV íMi' .' M^iiil 1 1 ¦r. , ím'' m. I