Hitünk megértése [antikvár]

Bevezetés Az Egyház hite szerint Isten beszélt önmagáról, és ez Jézus Krisztusban éri el a csiácsát. Benne találkozik össze Isten és ember. A teológiának az a feladata, hogy mindazt, amit Isten mondott önmagáról, azaz kinyilatkoztatott, összekapcsolja a hétköznapi élet dolgaival, és észrevetesse minden emberrel, hogy létének kezdete és vége természetfeletti titok, viszont ez a titok áthatja mindennapjait is. A fundamentális teológiának kiemelten is feladata ez a kapcsolatteremtés, mert a fundamentális teológia az ember jelen AÁlágon túli világra irán3ailó spontán nyitottságát írja le, és azt igyekszik bizonjatani, hogy ezt a nyitottságot ez a bizonyos „tiílvilág", amely beszék önmagáról, messzemenőkig beteljesíti, sőt eddig soha nem ismert távlatot nyit az ember és a világ számára. A hívő ember másképpen néz a világra, mint a nemhívő, mert a világ is másképpen szól hozzá, mint a nemhívőhöz. A hívő ember mindenben, ami csak létezik, és mindenkiben, aki csak létezik, többet lát, mint amit érzékszervei felfognak. A hit nem rombolja le az értelmet, hanem magasabb szintre emeli. Csak a hit által tud egységes lenni az ember, és egységes világban gondolkodni. Ha csak az anyagvüágot látja, és abban hisz, akkor ő maga is jelenségekre és valóságrészekre esik szét.