Hívő megértés [antikvár]

Előszó Hívő megértés címet viseli az egyházi sajtóban az elmúlt években megjelent cikkeimnek itt olvasható gyűjteménye. A teológiában járatos olvasók számára talán első látásra Rudolf Bultmann Glauben und Versieken (magyarul: Hit és megértés, 2007) címe ugrik be - a hasonlóság nem véletlen. De a különbség sem. Amíg a pietizmus hagyományából is érkező Bultmann ízig-vérig a modernitás zászlóvivője lett, addig a jelen sorok szerzője, Bultmann egykoron lelkes olvasója, inkább „posztliberálisnak", tartja magát. Ez azt jelenti, hogy számára - Bultmannal ellentétben - a „hívő" és a „megértő" ember nem választható szét, a hit ugyanis gondolkodás és a gondolkodás is hit. Amíg Bultmann számára a hit a megértés tárgya, addig számomra az a megértés eszköze. A bibliai kifejezés a gondolkodásra a fronein, ami beállítottságot, irányultságot is jelent. Nem véletlenül halljuk ezt a szót Jézustól, amikor megdorgálja Pétert: „nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint" (Mt 16,23). A görög szó tehát azt jelenti: valamire gondolni, valamire figyelni, egzisztenciálisan felfogni, magévá tenni, sőt valamerre törekedni. Mit jelent Isten szerint gondolkodni? Nyitottnak lenni! Saját hitünk és vallásosságunk ellenében is készen kell lennünk arra, hogy Isten valósága más mint a mi emberi elképzelésünk. A tanítványok akkor ezt még nem értették, mert életútjukat ekkor még nem „keresztezte" a kereszt! Ám a hit nemcsak felismerés, megismerési eszköz, hanem cselekedet, azaz követés is. Krisztusnak is mennie „kellett" és nekem is, mint Péternek, mennem kell - őutána. Nem akkor tartozom őhozzá, ha nagy meglátásaim vannak róla, hanem akkor, ha „mozdulok" abba az irányba, ahová ö is tart. Életünk megoldandó feladata, hogy a Teremtőnk által nekünk tervezett irányhoz visszataláljunk.