Hogyan olvasod [antikvár]

És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Jn 6, 45. A Szentírásra vonatkozólag nagyon sok és sokféle megjegyzést hallunk, olvasunk például kulturális hatásáról, jelentőségéről. Ezekkel a kérdésekkel most nem foglalkozunk, hanem kizárólag egyéni életünkre való áldásairól. Alapvetően fontos, hogy magát a szöveget megértsük, és valóságos mondanivalóját magunkévá tudjuk tenni, de az igazi célunk az, hogy azt az erőt is vételezni tudjuk, amit a szöveg képes hordozni, közvetíteni. Hasonlattal élve, láthatóan fontos az elektromos áramot vezető huzal, de áram nélkül a huzal önmagában nem képes egy tevékenységet kifejteni, működtetni, pl. hőfejlesztéssel világítani, vagy mágneses mozgást létrehozni. A bibliai szövegben áramló életerő képes az embert megeleveníteni, ha az a „szöveg" hallhatóvá válik, ha az Urnák a hangja, ami életerővel telített, eljut az ember szívébe, és ott ez a hangrezgés beindítja az életrezgést. Az Úr figyelmeztet minden biblia-olvasót, hogy maga a szöveg és annak tanulmányozása nem képes minket élettel feltölteni: Ti tanulmányozzátok, kutatjátok az írásokat, mert azt képzelitek, hogy azokban van a ti örök életetek; pedig ezek csak tanúskodnak rólam. Jn 5, 39. - Addig érthető az nekünk, hogy az Urnák a hangja, a hallható Ige rezgésbe hozza a pusztát, elindítja a halott szívben az életrezgést. - De mi lesz az olvasással, az olvasott igével? Hát, ha csak a szövegig jutunk, akkor marad a halál. Erre mondja az Úr, hogy a betű (önmagában) öl, a szellem megelevenít. Tehát túl kell jutnunk a betűn, amikor a Szentírás szövegét olvassuk. Erre mutat már maga a bibliai kifejezés az olvasással kapcsolatban.