Homiletikai Direktórium [antikvár]

az istentiszteleti és szentségi fegyelmi kongregáció 531/14 sz. határozata Jelentőségteljes tény, hogy Ferenc pápa Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításában tekintélyes részt szentelt a homíliának. E téma fény- és árnyoldalaival foglalkozott már a Püspöki Szinodus is, és bizonyos iránymutatást XVI. Benedek pápa is adott Verbum Do-mini kezdetű szinodus utáni és Sacramentum caritatis apostoli buzdításaiban. A jelen, két részből álló Homiletikai Direktórium a Sacrosanc-tum Concilium zsinati konstitúció, és az azt követő tanítóhivatali megnyilatkozások, az Ordo Lectionum Missae Bevezető része és a Római Misekönyv Altalános Bevezetője alapján készült. A homília és a liturgikus környezet című első részben a homília természetét, feladatát, különleges környezetét, és néhány minősítő tényezőjét írjuk le; továbbá a fölszentelt szolgáról szólunk - akinek feladata a homília -, e szolga és Isten Igéjének összefüggéséről, a távolabbi és közeli előkészületéről, végül azokról, akiknek a homília szól. A prédikálás művészete című második részben példákat adunk azokról a módszertani és tartalmi követelményekről, amelyekről a homíliát mondónak (a továbbiakban homiléta!) tudnia kell, és figyelembe kell vennie a felkészülésben és az előadásban. A Szentírás kulcsszövegeit, csak példaszerűen, nem kimerítő módon mutatjuk be a vasár- és ünnepnapi szentmisék hároméves ciklusában, a liturgikus esztendő szívéből kiindulva (Szent Háromnap és Húsvéti idő. Nagyböjt, Advent, Karácsony és Évközi idő), utalásokkal a hétköznapi szentmisékre, a nászmisékre és gyászmisékre. Az adott példákban megmutatjuk a Direktórium első részében felsorolt feltételek alkalmazását, azaz az Ó- és Újszövetség tipológiai összefüggését, az evangéliumi részlet fontosságát, az olvasmányok rendjét, valamint az Igeliturgia és az Eucharisztikus liturgia, a bibliai üzenet és a hálaadás, a liturgikus ünneplés és a mindennapi élet, az Isten Szavára odahallgatás és a konkrét közösség közötti összefüggéseket.