Hűség Istenhez és népünkhöz egyházunk történelmében [antikvár]

Részlet a könyvből: „A történelem az élet tanítómestere" A fenti címben megadott régi latin közmondás az egyháztörténelemre is érvényes. Ezt sem lehet öncélúan művelni, csak önmagáért a történelemért, hanem mindig a jelenért, a mának szóló tanulságért. Az egyháztörténelem tanulmányozásának akkor van értelme, ha belőle történelmi tapasztalatot szerezhetünk mai magatartásunkra nézve. A kétezer éves egyháztörténelem rengeteg tanulságot rejteget ahhoz, hogy milyen legyen az egyház helyes igeértelmezése, milyen legyen az ige szerinti engedelmes eligazodása a történelem változásai között. Az egyháztörténelem megértéséhez azonban az is szükséges, hogy helyes fogálmunk legyen az egyházról, amelynek az évszázadok viharaiban zajló történelméről szó van. Az egyháztörténelem világos látásához elengedhetetlenül szükséges az egyházról tudnunk, hogy az egyszerre Isten egyháza és emberek egyháza. Eredete „onnan felülről" váló és története mégis itt zajlik lent a földön. Igaz, hogy nem lehet csak az isteni eredete felől megérteni az egyházat, de az is igaz, hogy nem elég csupán a külső történelmi eseményeit sem vizsgálni. Aki csak az egyház isteni oldalát tekinti> abban a kísértésben van, hogy az egyházat Isten országának tökéletességével azonosítsa. Aki viszont csupán emberi oldalát veszi figyelembe, nem értheti meg az egyház történetében végbemenő „felülről váló" folyamatot s ezzel félreismerheti az egyháztörténet lényegét. Mindkettő félreértés, mert az egyház isteni és emberi oldala elválaszthatatlanul összetartozik. Aki csupán az egyház lényegét figyeli, és a történelmi megvalósulását szem elől téveszti, az éppen a keresett lényeget tékozolja el.