"Idő többé nem lészen!" [antikvár]

Bevezetés Az eszkatológia tárgyai a teológia legnehezebb kérdései. Meg nem tapasztalható, ki nem kísérletezhető, mégis egzisztenciálisan fontos, minden embert személyesen, a legközelebbről érintő dolgok ezek, a keresztyén egyház és a keresztyén ember egész hitét és magatartását döntően befolyásoló kérdések. Hitünk más kérdéseire más úton is próbálnak az emberek feleletet találni. Ha eszkatológiai kérdés merül fel, mindenki természetesnek találja, hogy arra egyedül a Szentírás adhat feleletet, más senki. A Szentírás pedig ezen a téren az alapkérdésekben nagyon határozott, a részletekben nagyon szűkszavú tanítást ad. Általános bizonyságtételét ilyenformán lehetne összefoglalni: Minden földi, anyagi jelenség, az ember élete és az emberi történelem is, ideiglenes, előbb-utóbb megszűnik. De Isten az embernek részt ígér a maga örök létében. A földi élet után minden embernek ítéletre kell állnia Isten elé. Akiket Jézus Krisztus megváltott és a magáénak elismer, azok örök életet, boldogságot, üdvösséget, dicsőséget nyernek a feltámadott Krisztus mellett. Krisztushoz hasonló, aktív létformában. Akik a Krisztus kegyelmét itt a földön visszautasítják, azok nem nyerik el az örök életet, kárhozatra jutnak. Százával olvashatjuk a legszebb igéket, határozott, boldog bizonyságtételeket az egész Szentírásból, főleg az Újszövetségből, annak valamennyi könyvéből, ahol a feltámadás, lélek, ítélet, menny, örök élet, üdvösség, kárhozat, örök tűz, gyehenna és rokon szavaik bőven fordulnak elő igen tiszta, határozott tanítás formájában,' anélkül, hogy ennél többet tudnánk meg. Ennek a magyarázata kézenfekvő. A Szentírás olyanokhoz szól, akik hisznek Istenben és bíznak benne. A hittel nem fér össze az olyan kérdés: Tudni akarom, hogy hol, mikor, milyen formában fogok feltámadni, bizonyos akarok lenni abban, hogy mit nyerhetek, ha hiszek, mit veszítek, ha nem hiszek, különben nem bízom Isten szavában, nem vállalom a hit szolgálatát. Az Istenben bízóknak elég a Krisztus ígérete: „Én élek, ti is élni fogtok." (Jn 14,19) - az örök élet természetére nézve pedig a Pál apostol tiszta és a dolog természete szerint a legteljesebb tanítása: „Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek." (IKor 2,9) A hitetlenek számára pedig csak egy üzenete van az írásnak: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak." Ha a hívő keresztyén embernek elég a fenti, a keresztyén hit minden ágazatában elfogadott bizonyságtétel, van-e értelme annak, hogy az örök élet kérdéseire részletesebb feleleteket próbáljunk keresni? - Sajnos, van! A mi korunknak alig van vita-tottabb, elevenebb érdeklődést kiváltó hitbeli kérdése, mint a halál utáni élet. Minden képtelen ötlet talál magának befogadókat, egyszerű és igen tanult emberek ezrei hihetetlen szomjúsággal keresik a feleletet. Természetes, hogy azt mindenki elsősorban a hivatásos szakemberektől, az egyház tanítóitól várja. Ha az egyház tanítói bizonytalan, vagy a mai ember számára érthetetlen feleleteket adnak, valósággal odadobják a lelkeket vagy a tagadás, vagy a szekták karjaiba, és a tiszta, egyszerű bizonyságtétel hitelét is megrontják. A nem hívők sokszor gúnyos és fölényes támadásai arra kényszerítik a mindenkori egyházat, hogy hitét részletesebb, a nem hívők számára is érthető tanítással