Imádkozzatok! [antikvár]

ELŐSZÓ „Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok." Csodálkozunk, hogy a Szűzanya mindig az imádságról beszél, amikor annyi dolog tűnik számunkra sokkal fontosabbnak vagy érdekesebbnek. Ez annak a jele, hogy nem imádkozunk igazán! Ha igazán imádkoznánk, akkor megértenénk, hogy miért mondja Mária, hogy „csak az imádság szükséges," azután magától jön a felismerés, hogy „imádság nélkül nem lehet élni!" A lelki dolgokat azok érthetik meg igazán, akik élik, vagy legalább nyitottak arra, hogy megéljék. Nem azok, akik úgymond „nyugton" akarnak maradni, és ez a nyugalom, vagyis „béke" a legkisebb baj esetén eltűnik. Sokan mondják, hogy mindig imádkozom, vagy hogy sokat imádkozom, és rendszeresen járok misére! De egészen más mondani az imát, vagy imádkozni. Nagy a különbség. Imádkozni annyit jelent, hogy Istennel akarunk találkozni, és Benne akarunk maradni, szívünkkel, lelkünkkel, figyelmünkkel, hogy átadhassa nekünk életét, szeretetét, örömét és békéjét. Jézus mondta: „Én vagyok az Út az Igazság és az Élet." Ha imádkozunk, kiárad Isten élete bennünk, megszületünk az élet egy új dimenziójára, a dolgok - még a legfontosabbnak tartottak is -igazi helyükre kerülnek, az Isten szándéka szerint. Amikor állhatatosak vagyunk az imában, akkor felfedezzük, hogy az Isten mindig a szá-