Imádkozzunk hivatásokért! [antikvár]

A hivatás A gazdag i^ú vallásos volt (Mt 19,16-22). Mindenben teljesítette Isten parancsait, ahogy azt a korabeli hittanórákon tanulta. Mégsem volt elégedett. Valami többet akart. Kalkuttai Boldog Teréz Anya is ezt élte át, amikor „valami nagyon szépet akart Istenért". A gazdag i^ú nem merte bévallani, hogy elégedetlen a korabeli vallásos neveléssel. Jézushoz fordul, de még félénken. „Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?" Jézus csodálatos pedagógiai érzékkel egyelőre a korabeli választ adja, amit bármelyik rabbi adott volna: „Ha el akarsz jutni az örök életre, tartsd meg a parancsokat." Végül az i^ú kényszerül bevallani a valóságot: Nem elégíti ki a hagyományos válasz, ő valami többet akar. Jézus ekkor adja meg az igazi keresztény választ, az övét: „Ha tökéletes akarsz lenni, add el, amid van, az árát oszd szét a szegényeken között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere, és kövess engem!" Mivel nagy vagyona volt, az i^ú nem tudott lemondani és „szomorúan távozott." Krisztus ma is így hívja meg követőit: mindenkit a keresztény életre, egyeseket pedig a szorosabb apostoli életre, papi és szerzetesi hivatásra. Nagy kegyelem, kitüntetés, de nem kötelező. Nem vétkezik, aki elutasítja, de ha elutasítja, „szomorúan távozik". Akinek igazi hivatása van, az lelki egyensúlyát csak akkor éri el, ha elfogadja ezt a hivatást. Jeremiás próféta iiQú