Imádságmozaik II. [antikvár]

Csak tiszta forrásból... Szerzőnk imádság-gyűjteménye csak tiszta forrásból merít. Olyan szövegeket idéz és olyan egyháztörténeti személyeket említ, amik - akik hitelesek, követhetők, és tanulhatunk belőlük és tőlük. Sorozatának második kötete a XVI.- XVII. századból idéz. Hangsúlyosan a nyugati kereszténység megújulási mozgalmainak anyaga kerül látókörünkbe. A szerző alázatosan nem saját imádságait vagy fordításait adja közre, hanem mások kipróbált, az egyháztörténetben ismert vagy alig ismert anyagát állítja elénk. így egy speciális szemszögből pásztázza végig Jézus népének történetét, ahogy egyháztörténészek tematikusan is fel szokták dolgozni ezt: az evangélium hirdetése, az istentisztelet, a Biblia története, egyházi ének és - zene, vagy a templom története, a diakónia és külmisszió, az iskola és az egyházi irodalom, a nők szerepe az egyházban, és az egyház a világvallások között. Így ez egy speciális látószög, ha az egyház történetébe állítjuk be az imádság történetét is. Előszavunk címének minden szava kifejthető. Fordítsuk meg hát a sorrendet, és kezdjük a forrás szó értelmezésénél. Kodály Zoltántól kölcsönöztük e tömör és rá jellemző kifejezést, hiszen munkájának célja ez volt. A kor ízlésétől függetlenül csak tiszta forrásból akart meríteni, vagyis ősi dallamvilágunkat mutatta meg művésztársával, Bartók Bélával együtt, és ezt használta fel művészetének alapmotívumaként.