Imák [antikvár]

Előszó Szívünk mély meghatódottságával nézzük a csodákat, amiket az Úr bont ki előttünk, hogy Szíve végtelen Gyöngédségének hatalmát megértesse velünk ! Az „Üzenetek a szívek megtéréséről", és a „Jézus visszatér dicsőségében" után, lám egy olyan imagyűjtemény áll itt, amit Jézus e mtívek folyamán sugalmazott hírnökének: imák, néha lefegyverző egyszerűséggel, mégis a meditáció mérhetetlen mélységeit tárva fel. De mi olyan meglepő ebben? Talán nem Isten Szívéből jöttek egyenesen? , Jmádkozni - ahogy Aquinói Szent Tamás mondta -azt jelenti, hogy szeretettel Istenre gondolunk." És itt, ezeken az oldalakon Jézus ad eszközt a kezünkbe, hogy szeretetünket ki tudjuk fejezni. Isten felé emelkedni tényleg csak a szeretet útján lehet, pontosabban: inkább, ha hagyjuk, hogy az O szeretete ereszkedjen le hozzánk. Jézus maga kíván bevonni minket Szíve benső terébe, de a szabadságunkat nem tudja - nem akarja - elvenni. Ezért hírnöke közvetítésével ösztönöz a tűz mondataival, hogy szívünket szeretetre gyújtsa, és ez az égő „szomjúság Őiránta" világítson bennünk. Talán nem ez az egyetlen út, amin hivatva vagyunk: a szentség felé? Olvasd hát az imákat, kedves barátom... Elmélkedd át, tedd magadévá őket ...tanuld meg fejből, hogy éhségedet és szomjúságodat kiálthasd Iránta egész nap... Hagyd, hogy betörjön hozzád Jézus... Hagyd, hogy Ő zárjon a Szívébe! „Françoise" lelkiatyja